Megint azon kaptam magam, hogy négy napja nem írtam... Hogy maradnak meg így az emlékek... fogalmazom, fogalmazom, aztán nem jutok el addig, hogy leüljek, és leírjam.
Gergő itthon van, szabin, nagyon élvezem! Néha kezébe nyomom Misit, meg tudok nyugodtan enni, és úgy kelek fel, hogy itthon lesz egész nap, ez nagyon nagyon pihentető! Mondjuk jól ki is használtam, hogy van, és úgy döntöttem, végre belevágok a munkába. Mikor a vatera kiszúrt velem, és bevezették a termékfeltöltési díjat, ittmaradt vagy 2000 ruha. Csomót visszaadtam az eredeti tulajdonosának, szabaduljon meg tőle ő, csomót kiselejteztem, és megy jótékonyságra, de még így is maradt majdnem 1000 ruhadarab. Zoknitól a nagykabátig. És a nagyoknak nincs őszre-télre való ruhája, főleg Rékának, de Misinek is kell most néhány holmi, mert Nándi cuccainak nagy része kölcsiben volt. Turiba nem tudok menni, marad az, hogy megveszem a zsákot, kiveszem, ami jó, a többit meg feltöltöm valahova. Mivel semmi időm nincs, marad az, hogy fénykép és fényképalbum. Van vagy 400 címem, akik vettek tőlem valaha valamit, azoknak most szétküldtem a címet, már vásárolnak is.
(ha valakit érdekel, nézzen körül, és jó vásárlást, olcsó vagyok, szép cuccokkal :) : http://picasaweb.google.hu/gabikikocs ki is teszem oldalra is, hogy máskor is megtaláljátok. a cím pedig gabikikocs kukac gmail pont com )
De jó dolgokkal is telik a szabi. Pl. nem csinálunk semmit, ez nagyon jó. Aztán voltunk játszóterezni családilag, meg sütöttünk szalonnát, és persze vásárlás is volt. A játszóterezés baba-mama találkozóval egybekötött volt, jó volt nagyon. A gyerekek is jól érezték magukat, NÁndi meg Réka hemperegve gurultak le a domboldalon, meg Nándi einstandolt egy dömpert, amit telerakott homokkal, és húzta körbe körbe az óriási játszótéren vagy egy fél órán keresztül. Pont neki találták ki azokat a játékokat, amik nem jók semmire egy felnőtt szerint, a gyerek kreativitását hivatottak fejleszteni - találja ki, mit lehet vele csinálni. Réka is tanácstalanul állt a gömbök és fura végű rudak előtt, de Nándi feltalálta magát.
Rékának is jót tesz, hogy apa itthon van. Vagy csak változott egy nagyot, de bizony a nap nagy részében egyedül játszik valamivel. A maradék részében pedig nem engem nyúz, hogy játsszunk valamit, csak néha kér meg, egyébként gyerekekkel akar játszani. Biztatom, hogy majd az oviban mennyi gyerek lesz, egyre jobban vágyik rá. Már én is :) Jó lesz mindenkinek azt hiszem. Kell nekik a gyerektársaság.
Tegnap az auchanban beiskolázási vásár volt, és Réka kunyizott magának egy Hello Kitty-s füzetet. Az iskolához. Nos, fél délután iskolásat játszott. Eljutottunk addig, hogy én lettem Misivel a tanítónéni - Misi kínai tanítóbácsi volt, és én fordítottam -, ő meg az iskolás kislány. Volt rajzóra, énekóra meg matekóra. Simán elszámol 20-ig. Büszke is vagyok rá. Az énekhangja még hagy némi kívánnivaló maga után :) Rajzolt egy fát is odúkkal rajzórán. Elég kicsi lombja van a fának, gyakorlatilag egy hullámvonallal van lezárva a törzse, biztos jelent valami kellemetlent a gyerekrajz-pszichológiában ez... :(
Egyébként Réka mostanában mindent az iskolához köt. Ez lett az új időmérő egység. Majd ha iskolás lesz. Mindent majd akkor. És legjobban azt várja, és mondja mindenkinek, hogy kettőt jár óvodába, és utána már iskolás lesz :) Remélem nem éri majd csalódás, de februári, csak nem lesz évvesztes. Én olyan okosnak tartom, de kis szeleburdi, és ugye az is nagyban számít.
Nándinak meg rengeteg mondanivalója van, mondja, mondja mondja ő is egész nap, fejhangon csicseregve, a felét nem értem gyakran, mert úgy beszél, ahogy mindent csinál, nem foglalkozik a szépséggel, csak dobálja egymás mellé a szavakat, ragokat, nekem úgy tűnik, egyre helyetelenebbül mondja, ha helyesen elismétlem, elismétli utánam tűnődve, helyesen, majd a következő percben megint mondja, ahogy sikerül.
Misi most egész jó gyerek, ha leszámítjuk a szenvedéseit a foga miatt. Elaludni csak dentinoxszal tud napközben, és gyakran fel is sír álmában. Este alszik fél8 körül, van, hogy már hétkor, aztán legkorábban éjfélkor, egykor, de nem ritka, hogy 2-fél3kor kér enni. Az 5-fél6 órás riasztás megvan, de utána mostanában még van, hogy mellettem, cumit visszadugdosva 1 órát még szunyál. Nem mindig. Érdekes egyébként, hogy sem az ébrenlétből álomba, sem az álomból ébrenlétbe átlépés nem megy sírás nélkül. Azt mondják, ez nehéz, csak olyan fura. Kell sírnia az elalváshoz. Nem jobb, ha ringatom, ha hordozom, ha suttogok, énekelek, simogatom, nem alszik el cicin. A legjobb, ha hagyom sírni, és visszadugdosom neki percenként a cumit, míg átbillen. Talán ki kell panaszkodnia magából a napot. Ébredni sem tud. Eljut addig, míg cumival a szájában is, tologatva is sír, olyankor ki kell venni, beszélni hozzá, fújogatni az arcát, míg magához tér, ha kinyitotta a szemét, egy két tétova holvagyok másodperc után már fülig ér a szája. Nagyon ritkán előfordul, hogy magától felébred, és elnézeget a babakocsiban. Reggel soha.
Dióhéjban ezek vannak most. Meg semmi :) pihenés. Lesz majd nagyszülőzés megint, meg évfordulónk is, amit megintcsak szolídan ünneplünk majd. Családilag :)
