Hát, rosszul viseljük most ezt azidőváltozást...
Tegnap katasztrofális napunk volt... A nagyok veszekedtek mindenen, amikor nem, akkor nyafogtak meg nyávogtak, amitől én a falnak megyek, Misi csak tologatva tudott aludni. Nem csináltam egész nap semmit, csak ültem mellettük és játszottunk, néha hagytak egy kis levegőt, de belefogni semmibe nem tudtam.
Aztán az este volt a korona. Már napok óta eléggé fáradt vagyok, és elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, most én bizony lefekszem korán. Nos, Misi már 7kor aludt, de 8kor Réka meg Nándi felveszekedték. Hátára fordult, sé ugye ő úgy nem tud aludni, szóval bizony kinyitotta a szemét. És negyed11-ig nem is aludt vissza. Én annak a híve vagyok, hogy az alvásidő az alvásidő, így bizony nem vettem ki, hanem dugdostam vissza a cumit, és ennél többet nem voltam hajlandó tenni érte. Ja, és kétszer megszoptattam, de nem volt éhes, miért is lett volna. Közben veszekedtem a nagyokkal, mert azok is próbáltak ezt-azt, szóval teljesen ki lettem facsarva, mire negyed11kor vége lett a 7 óra óta tartó folyamatos altatásnak. Ez persze nem akadályozott meg senkit abban, hogy a szokásos időpontokban, 5kor, illetve fél7kor felkeljenek... ehh...
Ma Misi nyűgös nagyon, folyamatosan kézben van, vagy alszik. Inkább aludjon. Gondolom azért hiányzik neki az az éjszakai két óra... Dorka itt van, így Rékának van társasága, meg is állapítottam, milyen jól elleszünk mi a két fiúval, ha majd a nagylány oviban lesz napközben. Jól eljátszanak a lányok egyébként. Mostanában Réka akárkivel eljátszik, csak lány legyen. A fiúkkal is, ha nincs más, és továbbra is Dávid a legjobb barátja, és persze Nándihoz akar hozzámenni feleségül, esetleg Misihez, de azért egyre inkább lányos dolgokat játszana, és ha kis illetve kicsitnagy lányt lát, azonnal csapódik, figyel, hogy hogy is kell lánynak lenni :) .
Misi meg nagyon ügyesedik. Most már hason is két kézzel játszik, nyúl a játékokért, húzza a szájába morogva, sikítozva. Hanyatt fekve is tartja a játékot, és nézegeti, néha csak a kezét, lábát. Nem mindig kell már a tornázó. A pihenőszékből lassan kinő, mert kifeszengi magát, de még remélem egy ideig tudjuk használni.
Nándi meg itt kómázik mögöttem, Dorka hozott át egy vödör legót, amihez volt katalógus is, tele autókkal, munkagépekkel, egészen meg van bolondulva tőle, azt nézegeti órák óta. Azon már túl vagyunk, hogy kiválogatta a kerekeket, összeraktunk egy repcsit és egy sánta autót - mert csak két kereket lehetett rögzíteni - azóta nézegetés és alvás volt. Nagyon aranyos.
És tegnap NÁndi bemutatta, hogy tudja pörgetni az R betűt. Naggggyon cuki. Feltétlen fel kell tennem a videót, este majd, ha mégsem tudok korán lefeküdni... Szóval pörgetni pörgeti, de használni nem nagyon tudja. Onnan jött az egész, hogy hogy csörög az óra: csrrrrr. Gyönyörűen. És aztán rrrrr lépa! rrrrr letek! rrrr léka! De néha sikerült neki azért. A legviccesebb az volt, mikor ennek analógiájára elkezdte mondani, hogy: cöll (csörr) léka, cöll ligó! cöll blútusz! Meg azt, hogy rrrrrr blútusz, rrrrrrr léka, rrrrrrrr nándi, rrrrrrrrr misi! rrrrrrrrr apa! És így tovább... :D
Megállapítottam, hogy Nándi most sem mutogat. Annak idején annyira furcsa volt, hogy míg Réka folyamatosan kis ollóban tartotta a kezét, és mutatott, kérdezett, miaz?, vagy előtte csak ö-ö, vagy csak nézett ránk kérdően, Nándi ilyesmit nem csinált. És most jöttem rá, hogy ő még most is a hüvelykujjával mutat rá mindenre, ami előtte van :)
Van egy félkész írásom egyébként a kis csicsergésükről, de nem véletlen nem posztoltam. Nagyon erről szól az életünk, az ő kis kommunikációjukról, és nem tudom ezt, és az ezzel kapcsolatos érzéseimet, szerelmeimet visszaadni, összeszedni, leírni. Tulajdonképpen az egész napjukról, az összes szavukról érdemes lenne hangfelvételt csinálni, és eltenni, néha elővenni és meghallgatni. Még azokat is, amiktől kiborulok. Nagyon szeretem, hogy beszélnek, ahogy és amit mondanak, ahogy bomlik ki ez a bimbó, és lesz belőle teljes, mindenki által értékelt virág. Nagyon büszke vagyok rájuk ezen a téren is :) Már most várom, hogy Misi ideérjen, remélem már csak fél év az első szavakig...
