Már megint hajnal... Mostanában kicsit később kezdődött a nap, igaz azonnal teljes üzemmódban, fél6kor már nem egyszer apán kívül mindenki fent volt, pedig nagyon próbáltam, hogy ne ébredjenek fel a nagyok. De ma Misi megint igen korán kelt. És sajnos egészen felkelt, most itt nézeget mellettem a földön a takaróján. Közeledünk a három hónaphoz, és mintha kezdene jobb lenni a pocakja, vagy talán a világra nyílik? MIndenesetre egyre többet van el csupán a világ szemlélésével, nézeget, magyaráz. Azért még nem az a kategória, mikor simán bele mernék fogni bármibe, amíg leteszem, de 5-10 percet már megint elvan önállóan, és gyakran a nézegetésen húzza fel magát, nem hirtelen kezd sírni, hanem szép lassan belelovallja magát. És az sem kissebbíti a fáradtságomat, hogy tegnap este későig néztük a tvt Gergővel, nem is tudom, mikor kapcsoltuk be utoljára fent... De most nem dolgozik. Leadták az utolsó munkát, most egy szintit csináltak, és várjuk, hogy feltöltsék. Nekem már nincs igazán bizodalmam benne, hogy ebből valaha is lesz pénz, de talán. Mindegy, jól érzi magát többnyire, meg képezi magát, végülis ez sem rossz. Sőt, tök jó lenne, ha nem érezném úgy, hogy a családtól megy el az idő, meg hogy jobb lenne több segítség, de ezt már kifejtettem párszor. Aztán meg az is lehet, hogy egyszer tényleg sikerül egy olyant kitalálniuk, amiből pénz is lesz.
Misi egyébként nagyon mosolygós is lett az utóbbi egy hétben. Akkorákat vigyorog, hogy hihetelen. Mintha Nándi is ilyen lett volna, de nagy élmény, hogy Gergő is odahajol olyankor is hozzá, mikor nem kötelező, hogy kicsikarjon belőle egy kis mosolyt, többnyire sikerrel is...
Jaj! Jön az egyik gézengúz. A Réka. Pedig este nagyon későn feküdtek le, jócskán elmúlt 9, mire elaludtak, most meg még fél6 sincs... Vendégek voltak, Balázs és Kati, akiknek az esküvőjének köszönhetjük Misit. Ugyanis minden alkalommal, mikor sikerült csemetét összehozni, abban a hónapban esküvőn voltunk, és munkahely váltás volt Gergőnek. Volt még más feltétel is, de arra most nem emlékszem, majd visszakeresem egyszer. Szóval azért lett áprilisi babánk, és nem februári, mert Balázs bátyjának volt az esküvője májusban, és az övék júliusban, így májusban nem voltunk esküvőn azon az éven. :) Jó, persze, értem én a Jóisten akaratát, igaziból nagyon hálás is vagyok, hogy nem kellett 3 gyereket téli ruhába öltöztetni, meg ki lehetett menni hamar velük, jobb volt így sokkal, de vicces, hogy így egybe esnek a dolgok. És júliusban kezdte Gergő a távmunkázást is, azóta van alig szabadideje. De ez kell a nagy álmunk megvalósításához, miszerint a Balaton mellé költözzünk lakni. Nagyon vágyunk rá. De mintha ezt is írtam volna.
A gyerekek szokás szerint nagyon boldogok voltak a vendégektől. Misnek pedig sikerült 6 nap után kakilnia az asztalnál, szerencsére már az én kezemben, mert persze kifolyt, és minden csupa olyan lett. De jobb, ha szokják, mert náluk is kopogott a gólya, decemberre várják a picit, le is passzoltam gyorsan a kismama-felsőimet, nem foglalják legalább a helyet :) Jó volt találkozni velük, egy évben általában kétszer szoktunk összejönni, többnyire nálunk, de mi is voltunk már náluk. Most is hívtak, hogy bontsuk le a két éve felújított lakásukat... Meglátjuk... Egyébként nagyon felnőttek vagyunk már, nem gondoltam volna, hogy lakáshitelekről és kamatokról fogok beszélgetni a ritkán látott haverokkal, ha végre összefutunk :D:D:D vicces.
Hiányoznak ezek a vendégségek. Antóniáék jönnek még néha, akiknek így tudok örülni, mert kis ablak a külvilágra. Az én gyerekes barátaim egész más kategória, velük nagyon jó a gyerekekről beszélni, mert nagyon egyformák a problémáink, és nagyon sokat segítenek a beszélgetések. Most, hogy ugye mindenki oviban, mi meg nem megyünk világgá, mert nem merek a 3 gyerekkel útnak indulni, hiányzik is rendesen. De a "dolgozó", férjjel, feleséggel, baráttal, barátnővel érkező ismerősök egy "normális" világból érkeznek, és egész máshogy látják a világot, nem abból a béka-perspektívából, ahonnan az utóbbi időben én :) Szóval kell néha ilyen is. Elég kevés van, mert Gergő nem egy társasági ember, de ha mégis jön valaki hozzá, az többnyire asszonypajtás nélkül van, és adott a téma...
Nagyon fáradt vagyok, nem jönnek a gondolatok. Újabb fogadalom, hogy este lefekszem 8kor... Tegnapelőtt, mikor megjött a jó hír, hogy negatív a szövettan, akkora teher esett le rólam, hogy sikerült betartani. Én olyan vagyok, hogy ha valami feszkó van, pl. vizsga, vagy egyéb, ha túl vagyok rajta, kimegy az adrenalin, vagy nem tudom mi, és hihetetlen fáradság tör rám. Alig éltem túl a délutánt, szerencsére Gergő már negyed6kor itthon volt. Este meg előbb aludtam el, mint a gyerekek. Ennek köszönhetőleg Misi nem lett betakarva, mert bár szóltam, de nem ellenőriztem, és éjfélkor felébredt, mert fázott... nos, innentől sokáig nem aludtam, majd 10 perceket, majd volt egy kicsi nagyobb lélegzetű szundi, aztán fél4től semmi megint. Mikor a nagyobb alvásból keltett Misi, álmomban megcsináltam a rutint, aztán csodálkoztam, mikor felébredtem, és egész máshogy volt minden :) szerencsére délben alhattam tegnap...
Sok minden foglalkoztat, de nem tudom összeszedni a gondolataimat, szétszaladnak, van itt három gyerek most már mellettem, aki kergeti. Hol cumit adok vissza, hol reggelit adok, pisiltetek, fegyelmezek... Ez ilyen hétfő délelőtti hangulatú bejegyzés. Fáradt és szétesett. De igaziból jó, hogy a fáradtság ismét problémaszámba megy...
