Tegnap arra mentem be az oviba, hogy valakit nagyon szidnak a konyhában. Az Erika néni. Ő egyébként amúgy is a poroszos iskolát követi, de folyamatos szapulás volt, vagy két percen keresztül. És hát, a szegény kis Nándi jött ki a konyhából Mindenki panaszkodott rá. Azt hiszem, a csúcs az volt, mikor kijelentette, hogy ő nem kér több ebédet, és kiborította az asztalra a levest… Nem tudom, mitől lehetett. Biztos a front is, meg szerintem az is nagyban közrejátszott, hogy bár az összes óvónéni shortban és trikóban volt, az senkinek nem jutott eszébe, hogy a tréningnadrágot lecserélje rövidnacira… Réka önállóan ellátta magát, de Nándi nem az az emberke, akit érdekelnek az ilyen dolgok, de bizonyára befolyásolta a komfortérzetét, és közrejátszhatott abban, hogy gyakrabban húzott hajat. Tudom, hogy én is meg bírok őrülni a melegtől…
Ahogy kimentünk az ovi elé, azonnal bemászott a babakocsi bevásárlókosarába, ráfeküdt a gyürögetőjére, majd Réka gyűrögetőjét is megkapta, és mire hazaértünk, majdnem elaludt… alig tudtam kibányászni onnan. Egyébként ez hiba volt, nem kellett volna, alhatott volna ott is, lefeljebb rácsos lett volna a popója Elég káoszos altatás lett belőle. Ki volt számolva, hogy mindenki alszik majd, beleértve engem is, ehhez képest Réka műsorba kezdett, amitől Nándi kizökkent, és mire Rékát legyűrtem, Nándi kezdett bele, felébresztette Misit, aki visszaaltathatatlan volt, tekintve, hogy egy óra eltelt. Pedig ilyenkor, délután néha 4 órát is le szokott nyomni, van, hogy csak enni kel fel, és szundizik tovább, ha kellően feltankolt délelőtt, akkor azt sem. Kipiheni a hajnali/délelőtti nyűglődést. Egyébként leggyakrabban az van, hogy végigszenvedi a délelőttöt, és mikor megyünk az oviba a nagyokért, ott megnyugszik, és kezdi a nyugis délutánját. Ma pl. úgy aludt el, hogy feküdt mellettem a hátán, és figyelte a mesét
Az altatás egyébiránt tegnap óta nem a legjobb. Eddig mikor láttam, hogy ásítozik, meg már csukott szemmel sír, szépen hasra letettem, cumit a szájába, pelust odagyűrni, és általában nemsokára aludt - ha rossz napja volt, akkor ugye sehogy, tehát arról nem beszélünk, de jó esetben. Nos, most ez megszűnt, ha hasra leteszem, fejet fel, és bólogat, nézeget, cumi kiesik, messzire általában, néha vissza tudja applikálni, de ez a ritkább. Ott még nem tartok, hogy lenyomjam a fejét, remélem nem is jutok el arra a szintre. Tegnap délben folytatta a forgolódást is, akkor is megfordult 5-6szor, de látszik, hogy fárasztó neki még így tartani a fejecskéjét, meg szerintem feszesek még ott az izmai. Kár, hogy nem megyünk pénteken tornázni, megnézném a hatást…
közben megint másnap lett, és ezt nem publikáltam, megpróbálom folytatni.
TEgnap nagyon rosszul voltam. Valami vírust kaptam el, Gergőn is átment a hét elején. Fájt a hasam nagyon, és még egy pohár víztől is olyan érzés volt, mintha kővé szorult volna össze a gyomrom, mozgástól szédültem, meg fájt a fejem. El is határoztam, hogy nem csinálok semmit. Ami mondjuk Misi nonstop abajgatását jelenti, hiszen ő délelőtt általában szenved, szerencsére a nagyok oviban voltak. De mégsem tudtam ezt megtenni, mert eszembe jutott, hogy elfelejtettük a gyerekeknek a vizesüvegeket elvinni az oviba. Misi épp elaludt, gondoltam, hogy egy fél órát azért fog talán aludni, áttoltam Mari nénihez, és én meg biciklivel elmentem. Hát, hiba volt. Mire odaértem, féltem, hogy elájulok, szédültem, és remegett meg zsibbadt a kezem. Hazafelé jó lassan mentem, de muszáj volt. Alig tudtam hazatolni Misit - aki persze felébredt, és bőgött, pedig 10 percet voltam távol - és elvergődni a kanapéig. Már vízért nem mertem felállni. Szoptattam, szoptattam, így csendben volt legalább, és egy fél óra alatt magamhoz tértem annyira, hogy felálljak legalább, aztán, ha nem ugráltam nagyon, egész jól elvoltam. Délben az összes gyerek aludt, csak én nem tudtam, mert fekve is fájt a hasam, legjobb ülve volt. Viszont jó képet csináltam róluk, ahogy alszanak. Nagyon jó hármojukat látni egy kupacon:
Aztán este lehetett látni, hogy tényleg nem csináltam semmit. A gyerekek délelőtt oviban voltak, délután aludtak, 3 után keltek fel, az idő nagy részét az udvaron töltötték, a nappali mégis így nézett ki fél7re, és a holmijaikat már felvittem nekik:
Nem vagyok rendes, sőt, rendetlen, de mindennek van határa. Szerencsére apának volt ereje este összerámolni, én nem tudtam volna. Még fel is porszívózott. Én meg reggel rendberaktam a gyerekszobát is nagyjából, egy zsák játékot tettem megint el, meg szétválogattam a játékokat, amik ömlesztve voltak már, és csak azokat hagytam elöl, amivel játszani is szoktak. Még így is sok. :) Már régóta terveztem ezt, de nem volt rá energiám, meg annyi időm egyben, amennyi a kivitelezéshez kell. De ma reggel végre megcsináltuk Misivel :) néha szundikált kicsit, néha nézegetett, volt az ölemben is. Jó volt.
