Hát, a gyerekeket elküldtem oviba. Felkeltek, bezengték a lakást, és azt mondtam, ezt nem bírom egész nap... És végülis nem piros a torka egyiknek sem, nem lázasak... Aljas módon mindketten kaptak fenistil cseppet, Réka köhögéscsillapítót, Nándi orrcseppet, hátha kihúzzák a napot, nem küldik haza őket. És végülis kint voltak az udvaron a reggelit meg az ebédet leszámítva, így annyira nem fertőznének amúgy sem... Én pedig egész délelőtt Misit abajgattam. Nem volt jó napja. Gyakorlatilag végigüvöltötte a délelőttöt is, kb 10 perces alvásokkal megszakítva. Néha letettem, hogy mossak, mert a nyári ruháit elő kellett szedni. 11-től aludt egy 40 percet, azalatt tudtam enni, meg megsütni a maradék rántotthusikat, hogy legyen vacsi. Akkor is végig ébrenvolt, míg hazajöttünk a gyerekekkel, érdekes, hogy az oviban már nem bőgött egyátalán, talán a 12 a határ, onnantól van vége a nyűgnek. Hazajöttünk, lefekvés, ami nem volt rövid, de akkor sem sírt, viszonylag simán elaludt 2 felé, vele én is. 4kor keltettek a nagyok a veszekedésükkel meg a rugdosásukkal. Azt hiszem aludtam volna ájultan még egy pár napig... Talán Misi is... így viszont felkelt, evett, kicsit fent volt, nézegetett is, de nem óbégatott okkal ok nélkül, és most megint alszik. Láttam, hogy már csukott szemmel reklamál, betettem hasra a babakocsiba pár korty cici után, és szépen elaltatta magát. Ez szokott működni, ha normálisan funkcionál a gyerek. A nagyok a szomszédot kínozzák Gergő szavajárása szerint. Én meg élvezem a csendet és nyugalmat. Rám is fér. Persze közben egész nap mosok, teregetek, és szedem be a ruhákat, mert a napi egy mosás megint kevésnek bizonyult, főleg, hogy egyet kihagytam hétvégén, meg persze Misi új ruhatára.
Gyürögetős lesz egyébként a Misi is, már most látszik, de neki a pelus az igazi. Mindkét kezével marokra fogja, ahogy hasra leteszem, attól megnyugszik, főleg, ha oda is gyűrök egy nagyobb darabot a cumi meg a keze közé, és az arcocskájához is hozzáér. Erre figyelek már mindig, szokja csak meg! Meg nagyon nagyot változott, nagyon kis határozott és élénk lett, nem is tűnődik annyit, érdeklődve és csodálkozva néz bele a világba inkább. Nem lesz bamba :) Most kéne képet tennem, de nincs. Mert az utóbbi napokban főleg csak sírt, mire a géppel odaért volna az ember, már megint ökölbe szorult arccal óbégatott
Ja! és hír! Cimbi -a macskánk ugye- lerakta valahova a kiscicáit. Éjfél körül jött, és nyávogott az erkélyajtónál. Én meg jól elkergettem, dühösen, hogy nem elég, hogy három gyerek ébreszt, még ez is! Utána jutott csak eszembe, hogy lehet, hogy eljött az ideje szegénynek. Csináltunk neki cicakosarat, ki is béleltük régi ruhákkal, már hetekkel ezelőtt, és felkelhettem volna, berakhattam volna a garázsba, de nem jutott eszembe, annál meg fáradtabb voltam, hogy nekilássak utánamenni, hogy hol lehet a macsesz, meg ciccegni utána éjjel a kertben. Majd megoldja. Megoldotta, de van egy kis lelkifurim, hogy lehettem volna érzékenyebb a problémájára, mint anyuka... Egész nap nem volt itthon, kb egy órája jött haza enni és inni relatíve lapos hassal. Remélem kevés cicája lett, és azok is kandúrkák...