Nándival?
Hogy féltékeny. Hogy harap. Hogy nem mondja el, mi a baja. Hogy nem ismerem ki magam rajta. Hogy nem lehet az eszére hatni, pedig baromi sok van neki. Hogy nem fogad szót, ha nem tartja megfelelőnek az indokot.
Nándi az a gyerekünk, akit mindenki szeret. Tény, hogy nagyon könnyű szeretni. És most itt van a kis betolakodó az életében, ami nem tudom, hogy felborított-e neki mindent, de mindenesetre elég rosszul reagálja le a dolgot. Nagyon kifordította Misi.
A harapásról már írtam. Elképesztő. Rékát a minap véresre harapta. Pedig már nagyon uralkodik magán, nagyon igyekszik sokszor, de állandóan résen kell lenni, hogy óvatosan, hogy csak a ruhát, hogy a párnát, vagy valamit, de ne okozzon fájdalmat.
SZóval pikkel Misire. De nagyon. Nagyon sokáig nem vett róla tudomást, az sem volt jó. Aztán jött ez a folytonkézbenlevős időszak, és azóta egyre rosszabb. Előtte akár egyedül is hagyhattam őket egy-egy percre, amíg kiszaladtam mondjuk kivinni a szemetet, vagy összeszedni a mosnivalót. Most már ha két lépésre eltávolodok, nincs biztonságban a kicsi. Nem tudom, hogy akarja-e bántani. Azt hiszem, igen. De az is lehet, hogy csak a figyelmet akarja magára felhívni, mert mikor azt akarja, hogy rossz legyen Misinek, beszél róla. Elég rossz hallgatni, hogy essen le a lépcsőről, és üsse be a buciját... :( De eszembe jut a tesós könyv, és hogy inkább beszéljen róla, mint megcsiinálja. SZóval ezért gondolom azt, hogy nem bántani akarja, csak így sikerül. Elvégre még három éves sincs.
Szóval az van, hogy ha Misi odamegy hozzá, az baj. Oké, ezt még elfogadom, elrontja a játékát. Még azt is meg tudom érteni, hogy nem engedi, hogy hozzá nyúljon az ő játékaihoz. Irigység, ronda dolog, de rendben van. Az már necces, hogy már az is baj, hogy elindul Nándi irányába Misi, és akkor oda kell menni hozzá, és felvenni, és arrébb rakni, aminek gyakran baleset a vége, de legalábbis méltatlankodás. Az is fura, hogy Nándi tuti biztonsággal ítéli meg, mit szabad egy majdnem 8 hónaposnak a kezébe venni, és mit nem. Akkor is, ha én adtam azt a kezébe. Gyakorlatilag semmit. Tehát elveszi tőle. Azt viszont határozottan elfogadhatatlannak tartom, hogy baj az, ha Misi néz. "Ne nézzen rám a Misi! Ne vigyorogjon ide!". És azt is, hogy a saját játékaival sem játszhat. Nándi egy igazi gyerek. Olyan igazi, akire mindenki vágyik (már, aki nem tudja, hogy milyen hülyeségekre is képes) szóval mindenből játékot csinál, hihetetlen fantáziája van, minden eszköz, minden működik, minden használható, vizsgálható. Ebből kifolyólag pedig a bébijátékok is nagyon tetszenek neki. A csörgés, zörgés, rágcsálás, tapintás csaknem annyira érdekli, mint Misit, csak talán hamarabb megunja, mert emlékszik rá, hogy tegnapelőtt is kipróbálta már. Szóval játszik a bébijátékokkal is. Ami nem lenne baj - ugye, milyen jószívű Misi, megengedi neked, hogy játssz a játékaival -, hanem hogy egyik játszik ezzel, a másik azzal, és aztán Nándi elveszi Misitől, amivel éppen foglalkozik - AZÉRT, HOGY ELTEGYE!!! Misi többnyire még tűrné is talán egyébként, de általában ilyenkor kéz csavarodik, haj tépődik, fejecske koppan. Én viszont ezt nem tűröm. A szabályok 4 évvel ezelőtt le lettek fektetve a háztartásunkban: aki amivel játszik, azt nem lehet elvenni. El lehet cserélni, elvenni nem. Kivált azért nem, hogy aztán ne is játsszunk vele. Grrr.
De minden mögött érzem, hogy van valami. De Nándi annnyira pasi! ANNYIRA!!! én nem értem meg őt, teljesen más rugóra jár az agya. Ráadásul ugye gyerek-pasi, így még generációs problémáink is vannak. Gergőt kértem, hogy próbálja már megtudni, mi van ezek mögött. Valami gondolat biztos van, de Nándi nem beszél ilyesmiről. Akár az apja.. Meg mikor még nagyon kuszán beszélt, 3-4szer elmondott valamit, de ha nem értettük meg akkor sem, egyszerűen nem foglalkozott velünk tovább. Le vagyunk szarva. És így érzem most is, hogy valami van, amit ő meg akar értetni velünk, de nem értjük meg, és akkor le vagyunk szarva.
Ahogy a fürdőajtót is be kell csukni mindig. Oké, hogy mindjárt becsukom, de ő most őrül meg tőle, nem bírja ki. Nem mondja már, hogy fél a kazán hangjától, biztosan tudja azt is, hogy most nem megy a kazán, de ő akkor sem tudja elviselni, hogy nyitva legyen az az ajtó. Nem vár senkitől semmit, ő odamegy, és becsukja, de legyen csukva. Mindig. Szivárogjunk át inkább a kulcslyukon, vagy az ajtó alatt. És ez a félelem is van, és nem erőlteti ránk újra és újra, csak bevágja - az ajtót szó nélkül. Mert ő így tudja. TIszta erőből addig csapkodja, amíg úgy nem marad. És inkább bepisil, de nem megy be egyedül "anyuka nélkül". És ezt érzem a Misivel való viszonyában is. Hogy ő megpróbálta elmondani, nem értettük meg. És most ez van, amit ő megoldásnak lát. Ahogy a bepisilést is a lenti egyedül pisilés helyett, vagy hogy csak bevágni tudja az ajtót, becsukni nem. És biztos a mániás Misi-piszkálásnak is van ellenszere, ahogy a kazán hangra a felnőtt általi fürdőszoba ajtó becsukás és a társas pisilés, ha lent vagyunk.
És az egész szófogadatlansága, öntörvényűsége nagyjából arra vezethető vissza, hogy nem értem meg őt, ő pedig nem is próbálja magát megértetni. Én elmondom neki, hogy nem szabad a kapura felállni, mert leszakad, ő már felállt 4szer, nem szakadt le, hülyeség, amit mondok. Feláll újra. És persze leszakadt most már, nincs is kapunk... Kíváncsi leszek, hogy most már elfogadja-e. Én nem értem meg őt, az indokait, ő pedig nem ért meg engem.
Egyébként más kategória teljesen, mint a Réka. Mert figyelembe próbál minket venni. Kis apró figyelmességeket veszek észre nála. Pl. ez a fürdőszoba- ügy már megint. Bemegyek pl kezet mosni, és most már nem jön utánam csapdosni az ajtót, hanem szól, hogy anya csukd majd be! Most már megtanulta, hogy én nem szeretem magamra csukni az ajtót, hogy halljam őket, hogy mi van. Nagyon rossz neki, a hangokra figyel, amíg nyitva az ajtó, de kibírja. Meg a kívánságainál nem azt az önzést érzem, hogy nekem jár valami, nekem jó legyen, én én én én, hanem valódi szükségleteket, nem is tudom, hogy fogom-e érzékelni ezt a különbséget mondjuk 5 év múlva, de most nem tudom jobban leírni.
Egyébként Nándit is verem most. Nála sincs eszközöm. Igaziból a verés sem az, mert nem használ, csak nem tudok máshoz nyúlni. A probléma gyökerének a megtalálása lenne az egyetlen megoldás... Szóval ha Rékát megfenyegetem azzal, hogy a seggére csapok, azonnal felfüggeszti a renitenskedést. Réka csak akkor kap, ha visszaeső bűnös, figyelmeztetés után szinte soha nem kell fenyíteni. Nándi viszont olyan, hogy ha mondom neki, hogy ha mégegyszer összefirkálod a falat, kikapsz, akkor meghallgatta, és rajzol tovább. Egyszerűen ilyenkor olyan érzésem van, hogy meg sem hallotta, és nem is akarom megbüntetni, de muszáj, hiszen mondtam. Sokkal többet kap, mint a Réka, pont ezért. És ha Misivel csúnyábban bánik, akkor figyelmeztetés nélkül is. Persze itt is van jókis bizonytalanságom, mert ugye Misi miatt kap. Már megint a kis ellenség... ehh...
Visszatérve viszont biztos hallja. Ez megint egy olyan dolog, hogy neki meg van az a nagyon komoly oka, ami miatt pont azt a falat pont akkor össze kellene firkálnia, és a büntetés, legyen az bármilyen komoly, nem rettenti el, megéri az ár-érték arány...Fura. Nándi számomra igazi rejtély.
Aztán persze ott van az azonnal odacsapás meg harapás Rékának, ha valami nem tetszik, ami a jogos önvédelemből alakult ki támadó eszközzé, meg ugyanez felénk, a világgá menés - menj csak fiam! - de nem is akarok menni - akkor maradj, annak jobban örülök - és a többi. Türelem kéne meg figyelem. Sok, mind a kettőből.
Szóval ezek vannak mostanában a Szuper-Nándival. MEg még egy csomó dolog, ami nem jut az eszembe, talán ezek a legnehezebbek. Biztos éjjel, meg holnap jut majd eszembe sokminden még. Kis Nándikám. Szeretgetem nagyon sokat, mostanában megint átjön éjjel is aludni hozzánk. Kicsit mintha jobb lenne egyébként a helyzet nála is az utóbbi napokban egyre pozitívabb, és egyre ritkábban esik el Misi egy-egy puszi után. Kisbabásat is játszott tegnap, aminek nagyon örültem, és úgy láttam, ő is. Ő volt Misi öcsikéje... Előbb utóbb kikecmergünk majd belőle úgyis!
