Kicsit elszaporodtak a Misis bejegyzések. Ennek nem más az oka, minthogy nincs időm leülni a nagyok  dolgait boncolgatni. Mert a nagyok bonyolultak. Misi meg olyan kis egyszerű. Persze az is lehet, hogy én bonyolítom túl Rékát meg Nándit, de nekem akkor is nagyobb nyugalom kell ahhoz, hogy belemásszak a velük kapcsolatos dolgokba. De már nagyon érik egy-két poszt. Testvérféltékenység, ekcéma, önzés, irigység ilyesmi...

No, mindegy, nem is ez a lényeg, hanem hogy Misi, aki egyébként még mindig beteg, és ma is egész nap 39 fokos lázzal küszködött, ami a csillapító hatására 1-2 órára lement 38-ig, majd ismét fel, azért nagyon ügyeske. Tegnapelőtt este végiggyalogolt a - kicsinek egyáltalán nem mondható - gyerekszobán a járássegítőbe kapaszkodva, hatalmas igyekezettel az arcán. A végére már megijedt, hogy hova megy már ez a valami, állítsák meg! :)

Ma pedig újabb tanújelét adta annak, hogy ő milyen nagy és szociális lényecske. Apával labdázott. Nem csak úgy véletlen, hanem direkt visszadobta a labdát. Aztán ugyanezt Rékával is eljátszogatta. Persze a fényképező lemerülve. (Az alatt a videó alatt merült le, amikor állva a földről próbált felszedni valamit, és hogy ezt elősegítse, kivette a szájából a cumit, és megdobta vele a kiszemelt tárgyat :) Persze ezáltal ez sincs hitelt érdemlően dokumentálva.) Így telefonnal készült a nem túl jó minőségű videó. Talán a lényeg látszik azért. HOgy milyen ügyes. Leginkább a végén, az elején még véletlennek tűnik. Nem mindig határozottan dobja, de a tudatosság látszik. Vagy elfogultak vagyunk? :)