Holnap lesz. De már belengi a napjainkat. Tegnap az ominózus cipővásárlással, és tegnap reggel egy jóóóónagy hisztivel.
Korán reggel, mikor még (és már) csak a lányok voltak fent, volt egy menetünk Rékával. Az a kislány, aki az utóbbi hetekben csak oviba akart menni, és a gyerekekkel akart játszani, kiborult újra, akár szerdán, mikor kiderült, hogy ez most lesz most már.
Teljes műsor, nem akarok oviba menni, nem akarok játszani a gyerekekkel, nem fogok enni semmit, nem nem nem nem nem nem és nem. Elővettem a legnagyobb nyugalmamat, és próbáltam hatni az eszére, de nem. Csak velem akar lenni, és csak és csak és ésésés... Még az sem hatott, hogy anyát megbüntetik, ha nem megy oviba. Biztos lehetne csinálni valamit, de nem szeretném, ha ezt iskolakezdésnél ismételnénk meg, meg egyébként is, tavaly is jól érezte magát, mindenkinek az ovis lét lenne a legjobb, legalábbis most még ezt gondolom. Ez is volt egyébként egy kifogás, hogy ő csak a Pinokkióba akar járni, ergo az ismeretlentől való félelem játszik közre már megint.
Előkaptam gyorsan a tarsolyból a problémamegoldó-sémát, és megkérdeztem, mi lenne az, ami esetleg segítene neki, hogy jó legyen az oviban. A kezdeti semmik és csakhateisottvagy után erőt vett rajta megint a cigánylány, és a kincseinek kért óóóóriási kincsesládát, és hercegnő babát. Meg is beszéltük, hogy akkor mind a kettő lesz, az egyik az első ottebédelés után, a másik az első ottalvás után. A nagy tervezgetésben el is múlt a sírás, majd kisvártatva újult erővel csapott fel.
Ezúttal már azért, hogy azonnal menjünk oviba, ő máris ott ebédel és alszik. Kíváncsi vagyok, mi lesz ebből holnapra :)
