Mármint egyre nagyobb :) ügyesedik. Bár valami miatt olyan érzésem van, hogy el van maradva a nagyoktól, de nem keresem vissza, hogy melyik mit csinált ilyen korában. Mindenesetre biztos, hogy Nándi 4 hónaposan hintázott a térdein, és erre gyúrt már háromésfél hónaposan. Ha ezt csinálta, valszeg fogott is, és határozottan irányította a kezét, testét, különben nem ment volna. Misit anyira nem érdeklik a tárgyak, hogy nem nagyon fog. Nyúl, azt már egész ügyesen, nem is ököllel, hanem fogásra készített kezecskével, de nem fog. Vagyis most pont játszik a tornázója alatt, és úgy látom, igen, és mikor tőlem távolabb játszik, úgy látom, mintha fogna, mintha azért nyúlna, de amikor az ölemben van, mindig letojja a tárgyat, amit felkínálok neki. Mondjuk, ha fölé hajolok a pelenkázón, akkor megérinti az arcom, megpróbálja megfogni a nyelvem. Vagy csak megérinteni? Na, mindegy. Nincs messze ez a fogás sem biztos, miért érzem úgy, hogy el van maradva? :) Szegény harmadik, neki csak ez a sorsa, az örökös hasonlítgatás. És miért is számít, hogy el van-e maradva, vagy nincs. Akarom, hogy nagyobb legyen, mert már tudom, hogy mennyit egyszerűsödik az életünk azzal, hogy okosabb lesz. De nem mindegy, hogy 1-2 héttel vagy hónappal több? Lehet, hogy ez az utolsó csecsemőnk, aki nem fog, aztán várhatom a nagymamakort :)
Na, megyek, összeszedem, mert fogy a türelme...
